VOX történelemóra
2017-07-02 17:58
Minden cég életében eljön az a nap, amikor kerek évfordulót ünnepelnek. Ez, egy erősítő gyártó esetében mindig lázba hozza a márka szerelmeseit, hiszen általában előkerül valami érdekes vagy ritka darab, ami a hosszú évek alatt megalapozta a márka nimbuszát. A VOX hatvanéves fennállását ünnepeli, minden bizonnyal lesz valami érdekesség ennek kapcsán, de mindenek előtt tekintsünk vissza a kezdetekre.
Nos, a történet teljesen más, mint a másik hasonló korú Brit legendáé a Marshallé, bár a szálak összeérnek. De erről később. A Marshallos párhuzamnál maradva, a VOX esetében nehéz egy nevet kiemelni, hiszen a VOX erősítők a Jennings Musical Industries-től (JMI) eredeztethetők. De ha már ezzel kezdem, akkor próbálom két névre szűkíteni a kört. Thomas Walter Jennings alapította a céget a második világháború után Jennings Organ Company néven. A meglepetések elkerülése végett leírom, orgonákat gyártottak. Itt dolgozott fiatal erősítő tervezőként Dick Denney, aki maga is gitáros volt, így közelről kísérte figyelemmel az elektromos gitár fejlődését és fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy a korának hangerő és sustain iránti igényét kielégítse. Az általa épített erősítő intézményesítette a VOX nevet és vitte köztudatba az AC, azaz amplified combo (erősítővel egybeépített hangszóró) rövidítést.
Hamar rákapott a gitáros társadalom a remek hangszínre, de ugyanekkor kiderült, hogy az elkészült doboz nem elég hangos. Így fogták és megduplázták az erősítő méretét, megnövelték a dobozt és tettek bele még egy hangszórót. Ezzel megszületett az AC30.
A JMI tulajdonrészének döntő hányada, a kezdeti üzleti sikerek után átkerült az angol elektronikai nagyvállalat a Royston tulajdonába. Ezután Dick Denney kilépett, az alapító Jenningset pedig elbocsátották, de a gyártás folytatódott. A Royston – nem a VOX teljesítménye miatt – csődbe került 1968-ra. A JMI egykori vezetői megállapodtak a bankkal, kivásárolták az erősítőgyártást és megalapították a Vox Sound Equipment Limitedet (VSEL), amit hamarosan VSL-re kereszteltek. A VSL egy évre rá szintén csődbe ment, de az angol bankóriás a Corinthian megmentette. Nem ért véget itt a kálvária, hiszen innen továbbkerült a Birch Soltech-hez, majd a Dallas Arbiter-hez. 1978-ban a Dallas Arbiter eladta a Marshall forgalmazási jogát éppen akkoriban elveszítő Rose Morris-nak. A tulajdonosváltások ellenére folyamatosan jelentek meg új készülékek a VOX választékában, valamint az AC10, AC15 és AC30 modellek is megéltek néhány frissítést. Majd 1992-ben a RM eladta a céget a KORG-nak ezzel nyitva új fejezetet a gyártó életében.
A viharos sors ellenpontozásaként egy rövid történet. 1962-ben néhány fiatal srác Liverpoolban vásárolt egy két hangszórós AC15-öst és egy Top Boost AC30-at, majd stúdióba vonultak és felvették a „Love Me Do” című dalukat. Ugye mindenkinek ismerős? A dal sikerét követő őrület a világ legtöbbet színpadra került erősítői közé tette évtizedekre a VOX-ot.
A KORG tulajdonlása lendített a dolgokon, hiszen az innovatív Japán hangszercég a fejlesztéseit át tudta ültetni a gitáros világba, megőrizve a VOX örökségét. Elég, ha az elsőként használt erősítőmodellezést vagy a Valvetronix technológiát nézzük, vagy a legújabb vákuumlumineszcens kijelzőt alapul vevő kisméretű „elektroncsövet” a Nutube-ot, forradalmi készülékekkel és komponensekkel gazdagították a gitárosok eszköztárát.
Ezek mellett természetesen az AC sorozat is töretlen sikernek örvend, így nem lehetett kérdés, hogy az évfordulóra ne készítsenek néhány exkluzív darabot.
Hatvan év, hatvan erősítő, hatvan szerencsés. Mondhatnánk, de AC15 és AC30 is készül, így 120. Ez sem sok, ok az irigységre...
Folyamatosan érkeznek a nyálcsorgatásra sarkalló videók, íme az elsők.
