VALAMI ELKEZDŐDÖTT...
2018-09-01 21:43 2018-09-21 14:36
Hogyan is választhat az író egy ilyen címet, ha írásának első részében visszatekint egy legendás Japán gyártó elmúlt ötven évére? 2018-ban 50 éves a KORG szintetizátor. Mondhatnánk igen, elkezdődött 1967-ben, mikor is Tsutomu Katoh, akkori night club tulajdonos és mecénás, a korábbi tervezési sikereken felbuzdulva elkezdi támogatni a fiatal mérnök Fumio Mieda munkáját. Az akkor kezdeti sikereit élő vállalkozás olyat lépett ekkor, ami nagyban megelőzte korát, hiszen egy évre rá Mieda-san megjelent egy két manuálos orgona prototípusával, melynek hangkeltő része oszcillátorokon alapult. Ez majd egy évtizeddel volt a Minimoog és az ARP előtt. Ez mindenképp ok az ünneplésre, amit a Japán gyártó egy új hangszerrel ünnepel. Ez a prologue, egy polifónikus analóg szintetizátor, ami a KORG legutóbbi analóg virágzásának csúcsa a minilogue és a monologue után.
A sok mérföldkő, amit a KORG maga mögött hagyott az elmúlt évtizedekben rendkívül fontosak történetünk szempontjából. Ezek a mérföldkövek alapozták meg a cég sikerét és nagyban hozzájárultak koruk zenei megszólalásához. Csak példák ezek közül: az említett orgona, KORG Tape Echo (1977), az MS20 (1978), a Polysix (1981), a Poly 800 (1984), az M1 (1988), Wavestation (1990), a Wavedrum (1993), a Trinity (1995), a Triton és az Electribe (1999), a KARMA (2001), microkorg (2002), OASYS (2005), KRONOS (2011).
Nem véletlen hagytam ki a felsorolásból a legújabb kor analóg szintézisen alapuló hangszereit. Ezek a hangszerek a digitális forradalom hatására háttérbe szorultak, de az utóbbi évek trendje, miszerint menő a retro, újra felszínre hozta ezeket a hangszereket. Ezen durva leegyszerűsítés mellett nagyon fontos megjegyezni, hogy ezen hangszerek átható hangja semmihez sem hasonlítható. Kezelhetőségük ellenben alapos előképzettséget kíván a szintézis terén, csekély tudással, vagy anélkül hangot csiholni klasszikus készülékből komoly kihívás. Napjaink felgyorsult világának zenei producerei, hálószobai hobbistái nem is feltétlenül akarnak felnőni a feladathoz, hiszen a piac elkényezteti őket digitális eszközök és számítógépes alkalmazások garmadájával. Ezekkel kapcsolatban egy tényt kell leszögezni. Mégpedig azt, hogy ezek mindegyike valamelyik klasszikus analóg hangszert próbálja utánozni, de az analóg oszcillátorok adta melegséget és varacskos hangot csak megközelíteni tudják, utánozni nem. Hatalmas előnyük viszont a kreált hangot el lehet menteni, később előhívni. Ez nagy könnyebbség. Igen nagy.
Itt jön a képbe a fiatal Tatsuya Takahashi és az általa vezetett maroknyi csapat, akik 2013-ban hatalmasat löktek a KORG analóg szintetizátorain. Pontosabban áttervezett és kisebb formában újra kiadták a korábbi mérföldkő MS20-ast, ezzel rázva fel a szinti fanatikusokat, újabb mérföldkövet helyezve el a KORG szintik idővonalán. Ezzel a ponttal egy új éra kezdődött, hiszen a digitális és virtuál-analóg eszközök mellett analóg eszközök garmadája került napvilágra az elmúlt 5 évben.
Az időrendet félretéve, két csoportra lehet bontani ezeket. Ami a következő három.
Tats, ahogy a szintis világ ismeri, jól mérte fel az igényét egy vagy több analóg szintinek, amit könnyedén el tudnak juttatni a világ minden részére, kvázi a „népnek”. Népautó = Volkswagen, VOLCA sorozat = a nép szintije. Ezzel a olyan stabil alapot teremtettek a többi fejlesztésnek, eljuttatva ezeket a tenyérnyi analóg eszközöket olyan zenész körökbe, akik nem tudtak vagy nem akartak nagyobb formátumú analóg eszközt használni. Illetve olyan felhasználók is rendszerbe tudták illeszteni ezeket a kütyüket, akik összetett, számítógép vezérelt setupjukba nem, vagy nehezen tudtak analóg eszközt beilleszteni. Előszedtek és beépítettek több olyan, a szintis világban egyértelmű illesztést, mint a CV gate, a MIDI vagy az audió szinkron, így téve a VOLCA szintiket rendszerkompatibilissé nagyon baráti áron és kiváló megszólalással. Minden VOLCA kapott egy szekvenszert is, könnyű kezelhetőséggel, így a kezdetben három verzióban elérhető apró szintetizátorok összefűzve rendkívül komplex megszólalást tettek lehetővé. A bass, beats és keys analóg VOLCA variánsok mellett megjelent egy sample alapú és egy FM szintézisen alapuló VOLCA, valamint egy analóg lábdob szinti is. Mindezeket (is) lehet rendszerbe foglalni a VOLCAmix rendszerkeverővel.
Másik csoport a fent említett MS20 család, valamint a 2015-ös ARP Odyssey újrakiadás. Ezek a legendák, igen nincs rájuk jobb szó. Újbóli megjelenésükkel felrázták a szintetizátoros társadalmat, de nem tették elérhetővé mindenkinek, lévén, ahogy közismert, kezelésük fizikai kisdoktorit feltételez.
A két csoportból a harmadik, történetünk szempontjából legfontosabb csoportja a KORG minilogue és monologue teljesen programozható analóg szintetizátorok. Miért fontos a programozhatóság? Mindenképp a menthetőség és előhívhatóság miatt. Analóg hangszerek menthető presetekkel, elfogadható bolti áron. A mai kor zenészeinek tervezve, minden funkció elérhető a kezelőfelületen, szekvenszer, arpeggiator, MIDI, CV.
Ebbe a csoportba került a 2018-as NAMM-on bemutatott prologue 8 és prologue 16 is. Teljes méretű billentyűzettel szerelt 8 és 16 hang polifónikus hangszerek, 49 vagy 61 billentyűzettel. Miniloge szteroidon, sok-sok szteroidon. Hogy mitől forradalmi a prologue? Analogue for All filozófia mentén tervezett hangszer, mint a VOLCA és a minilogue, elérhetővé és jól használhatóvá téve az analóg technológiát minden felhasználónak.
Egy világ dőlt össze azokban, akik szentül hitték, hogy Takahashi san távozásával befellegzett a KORG analóg szintijeinek. Hiszen az Európában szocializálódott Japán mérnök elég sokat forgolódott a világsajtóban és a közösségi médiában, így a világnak szent meggyőződése volt, hogy a szintiket egyedül ő és nem egy egész csapat tervezte. Tats új kihívásokat keresett, így a csapatot két mérnök vezette. Egyikük az analóg, másikuk a digitális rész fejlesztéséért volt felelős.
De miért a digitális fejlesztésért felelős mérnök az analóg szinti tervezésénél? A válasz egyszerű. A hangszer sikerét a kiváló hangzás mellett a könnyű kezelhetőség biztosítja, így a patchkábelek dugdosása és a kitekert presetek lefényképezése és onnan visszatekergetése helyett az egész hangszer digitálisan vezérelt.
De mit is tud a prologue? 11000 diszkrét elektronikus alkatrész felhasználásával készült, a KORG tervezői belepakoltak mindent, ami a minilogue-nál bevált. Átlátható kezelőfelület, analóg jelút, 2VCO + MULTI ENGINE, 1VCF, 2EG, 1VCA és 1LFO. Illetve olyan funkciók kerültek a prologue-ba, mint a wave shaping, amivel az oszcillátorok által generált felharmónikusokat lehet formálni vagy a sync/ring kapcsoló. Low pass filter, drive és low cut. Ezek a minilogueban is megtalálhatók voltak, de áttervezték az áramköröket.
Amitől a prologue messze több, mint egy analóg szinti, az az úgy nevezett Multi Engine. Ez a VCO3, ami digitális hullámformákat és FM szintézist ad hozzá a prologue analóg hangkeltéséhez. Három mód áll rendelkezésre. Egy zajgenerátor, ahol négy különböző mód közül választható a perkusszív hangokhoz szánt vagy effektszerű hangkeltésre alkalmas rész. A Multi Engine tartalmaz egy VPM oszcillátort is. Variable Phase Modulation / FM oszcillátor, újonnan fejlesztett 16 féle oszcillátor és a hozzá tartozó shape poti. Elképesztő hangokat lehet csiholni.
Ebben a modulban a legérdekesebb egység az user oszcillátor, ahol a felhasználó saját oszcillátorokat programozhat, vagy tölthet be más által készítettet. Ez nettó űrtudomány. Volt szerencsém részt venni a hangszer bemutatóján a NAMM-on, ahol beszéltek a programozáshoz készített fejlesztői környezetről. Jelzem, a gyártó itt bedobta a gyeplőt a lovak közé, itt kérek mindenki, ne álljon neki programozni, csak ha száz százalékig tudja, mit csinál.
A kitekert hangokat négy módon lehet megszólaltatni, szabadon gazdálkodva a 8 vagy 16 hang polifóniával. A Poly módban szabadon használható a hangszer polifóniája, hacsak le nem csavarjuk a Voice Mode Depth potit duo módba, ahol uniszónó szólalnak meg a hangok. A Mono módban monofónikus a hangszer egy szub oszcival kiegészülve. Ez a mód varacskos basszusokért kiált. Az Unison mód a lead szekció, ahol minden hangkeltés egy billentyűnek van alárendelve, téve ezzel a megszólaló hangot igen vaskossá. A Chord módban egy leütéssel akkord szólal meg. Itt a Depth poti csavargatásával lehet variálni és különböző effektusokat előcsalogatni a hangszerből. Természetesen arpeggator is rendelkezésre áll.
Az előállított hangokat digitális effektekkel lehet gazdagítani a prologue 32 bites lebegőpontos effektprocesszorával. Két blokk áll rendelkezésre, egy modulációs és egy zengető blokk. Nyolc féle chorus , három ensemble, nyolc phaser, nyolc flanger és tizenhat (16) felhasználói effekt áll rendelkezésre a modulációs blokkban, szintén nyolc delay és ugyanannyi reverb a zengető blokkban.
A nagyobbik, 61 billentyűs prologue kapott egy újonnan fejlesztett analóg L.F. Comp kompresszort is, ami low end boosterként/kompresszorként működik, olyan módon, ahogy EQ-val lehetetlen lenne.
A hatalmas tulajdonsághalmaz felsorolása nem lehet teljes a hangszerek ki és bemeneteinek, valamint kezelőszerveinek taglalása nélkül. Mindkét hangszer japán gyártású ún. Natural Touch billentyűzettel szerelt. Egyértelműen került rájuk pitch bend és modulációs kerék, amivel többféle paramétert lehet változtatni. A paraméterek változásait a sorozat korábbi modelljeiből ismert OLED kijelzőn lehet követni, ami egy valós idejű oszcilloszkópot jelenít meg. A Multi Engine paramétereinek változását egy hat számjegyes LED kijelzőn lehet követni. MIDI ki és bemenet. SYNC IN és OUT a szinkronhoz, amivel például más ’logue cuccokkal vagy a VOLCA sorozat elemeivel is rendszerbe lehet kötni. Az USB az API és a könyvtárprogram elengedhetetlen csatlakozója, emellett lábkapcsoló, expression pedál és a szokásos audio kimenetek kaptak helyt.
Kíváncsian várom, hogy az internet népe a videók kivesézése után mit fog szólni, miután élőben látta és hallotta a hangszereket. Erre nem kell sokat várni, hiszen tavasszal már a jobb hangszerüzletekben megtalálható lesznek.
Hajdu Zoli
