London Drum Show magyar szemmel
2019-03-21 22:44 2019-03-22 12:33
Hangszerkiállításra járni minden hangszeresnek élmény, legyen az bárhol a világban. Dobokkal és dobosokkal foglalkozóként dobos kötődésű rendezvényen részt venni külön öröm. Főként, ha a látogatáshoz az utazás izgalma és külföldi ismerősökkel való találkozás társul, ez nagy dolog kérem szépen.
Lassan húsz éve dolgozom a hangszer-kereskedelemben, így volt módom korábban nagy kiállításokat látni. A frankfurti MusikMesse látogatása már kötelező rutinná vált, a NAMM show ugyan mindig tartogat meglepetéseket és az interkontinentális repülőút adta plusz miatt nem vagy nehezen mérhető össze az európai történésekkel. Az viszont elmondható ezek mellett, hogy a hangszerspecifikus és lokális rendezvények kezdenek felértékelődni, hiszen emberközelibb léptékekben lehet a velünk egyívásúakkal bandázni, nem zavar a sok egyéb hangszeres, ne adj Isten hangtechnikus látogató.
London és úgy amúgy Anglia, mint a kályha vagy origó, ha rockzenéről beszélgetünk, mindig fontos helyszín volt, de igazi nagy nemzetközi hangszeres kiállítási találkozóponttá nem vált az utóbbi évekig, hiszen a Messe és a NAMM elvitte az iparág fókuszát. Az utóbbi években viszont egyre nagyobb figyelmet kapnak az angliai rendezvények kelet-európai szemmel is.
Be kell valljam, régi vágyam volt elmenni egy szerencsésebb történelmi fejlődésű országba és megnézni, Ők hogy csinálják. Milyen egy specifikus hangszerkiállítás ott, ahol rendelkezésre állnak nagyméretű és modern rendezvényhelyszínek, közelebb vannak a gyártók, nagyobb a vásárlóerő és a kiállítási hajlandóság.
Mit értek kiállítási hajlandóság alatt? Hangszerforgalmazóként azt gondolom, a vásárló akkor jár a legjobban, ha bemegy egy hangszerboltba és próbálgatja a hangszereket. Ha erre korlátozottak a lehetőségek, akkor ott vannak a kiállítások. Jóérzésű ember beleszeret a hangszer színébe, hangjába és vásárol, vagy kezd gyűjtésbe. Az internetes áruházak elterjedésével ez leegyszerűsödni látszik, de higgyétek el nem az. Új dobfelszerelést, pergőt és cintányérokat (személyes véleményem szerint) ne vegyen az ember interneten, főként ne külföldről. Ezeket a cuccokat ki kell próbálni. Igen, be lehet ülni autóba és ki lehet menni Ausztriába vagy akár Németországba is hangszereket próbálgatni ottani hangszerboltokba, de akinek nincs erre lehetősége, azoknak a hangszerüzlet látogatás az egyedüli lehetőség. Ezt a lehetőséget bővíti egy kiállítás, amelyre egy adott ország forgalmazójának meg kell jelennie (igen, ez is személyes vélemény). Főként fontos ez akkor, ha a vásárló nem talál meg mindent egy helyen, ahogy ez az idősebbeknek régi vágya volt, a fiatalabbaknak az internet korában pedig természetes. Mi katalógusokat lapozgattunk, gyermekeink (és már mi is) webshopok kínálatán csábulunk. De ahogy fentebb írtam, szerelem a hangszer megütésével alakul ki. Mint ezt a mellékelt példa mutatja, nincs ez teljesen másként külhonban sem. Angliában a nagy hangszerbolti választék mellett két nagy dobos rendezvény szolgálja a dobosokat cuccmustra vagy képzések tekintetében.
De a kitérő után vissza a London Drum Showra. Aki már megfordult a Dobosok Farsangján, ami az egyetlen hasonló rendezvény hazánkban, az első hasonlóság a zaj és a büfék körüli tumultus.
Zaj nélkül nem lehet dobos kiállítást rendezni, a büfé pedig a legjobb beszélgetések kiindulópontja, ott fut össze az ember az ismerőseivel.
Érdekesség, hogy a kiállításra menet összefutottam egy olasz srácokból álló csoporttal, megállítottak légdobolni, később többször összefutottunk nagy vigasság közepette. Mindig valamelyik vendéglátóhely mellett.
A rendezvény London Kensington negyedében egy Olympia nevezetű rendezvényhelyszínen kerül megrendezésre. Az épületet 130 éve építették ilyen és hasonló célokra, mind a mai napig kedvelt rendezvényhely. A dobshowwal egy időben három másik nagy tömegeket megmozgató rendezvényt bonyolítottak úgy, hogy nem volt érintkezés a többi eseménnyel. Több bejárat, más-más épületrészek. Persze egy több tízezer négyzetméteres, többszintes épületben ez nem is okoz nagy gondot. Két emeleten zajlottak események, az egyiken a kiállítás, a másikon több helyen mesterkurzusok, bemutatók és dobórák zajlottak.
Egy egy ilyen rendezvény legnagyobb behívó ereje a megjelenő művészeknek és az ő előadásaiknak van. Első dolgom volt megnézni, kik lesznek a fellépők. Ki ne tenné, máshol is megnézzük, itthon is. Az egyedüli különbség, hogy az Ő hazai arcaik nemzetközileg ismert dobosok, ez a felhozatal egészül ki néhány külföldivel. Rém kellemetlen volt olvasni a weboldalt, mondhatom. A nevek, akiknek nem kellett utánanéznem? John JR Robinson, aki a világ talán legtöbb híres felvételen szereplő dobosa, Michael Jackson, Quincy Jones, Barbara Streisand és Chaka Kahn dobosa. Pick Withers, aki a Dire Straits korai (és meghatározó) lemezein (is) játszott. Ash Soan, aki pl. Adele, Seal vagy Cher lemezein és turnéin játszott. Eddy Thrower a Lower than Atlantis dobosa vagy Ronn Dunnett, aki a világ egyik legismertebb ütőhangszer tervezője és gyártója.
A többiek? Ők sem a futottak még kategória szereplői. Ott volt a 21 éves Senri Kawaguchi, akinek videói túllépték a negyven milliós nézettséget. A brit bigband legenda Pete Cater, Morgan Agren vagy az elektromos dobot használó Michael Shack.
És akkor ott vannak azok, akiket közelebbről ismerek, Dörnyei Gábor és végül, de nem utolsó sorban Markó Ádám. És ez a nagyterem névsora. Emellett még két teremben folytak mesterkurzusok és oktatás ilyen és ezekhez hasonló nevekkel.
Ádám a Natal dobok elhivatott felhasználójaként került meghívásra, hétköznapokon és hétvégéken ezekkel a hangszerekkel sokat foglalkozom. Az angol gyártó meghívására vettem rész én is a rendezvényen. Kíváncsi is voltam mi az, amit kiállítóként másként csinálnak, illetve mi az extra hozzáadott érték, amivel a rendezvény ázsióját növelik.
De mielőtt belemegyek, néhány mondat a kiállításról. A minden nagy gyártó képviselte magát a rendezvényen, ki-ki más-más színvonalon. Szép volt a DW, a Gretsch és a TAMA stand (viszonteladói), a különálló nagy Yamaha kiterítés. A Pearl is impozáns volt a vadi új elektromos dobjával (mással nem). A Roland hozta a szokásost, szép installáció, sok kipróbálható hangszer. A Ludwig standAmi meglepő volt, hogy a nagy cintányérgyártók közül csak a Paiste és a Zildjian volt kint. De ők szépen megterítettek annak ellenére, hogy hangszerüzletek jelentették meg a tányérokat. Tehát kint volt az összes nagyobb angol szaküzlet, a nagy gyártók cuccai mellett a maguk különleges apróságaival. Legnagyobb hangsúlyt mégis a hazai gyártók és nemzetközi manufaktúrák kapták. Sok kisebb nagyobb cég jelent meg dobjaival, kiegészítőivel és ütőhangszereivel. Legszebb kis standja a British Drum Co-nak volt. Ők igazán odafigyeltek a megjelenésre kis ékszerdobozukkal. De voltak különleges megoldások, rugós állótam lábak, kompozit pergőtestek 3mm falvastagsággal, elképesztő hanggal.
Szívemhez legközelebb a Natal stand és az oda elhelyezett felszerelések és megoldások tetszettek. Viszonyleg új gyártóként kísérleteznek a színekkel, méretekkel és faanyagokkal. Legújabb sikerük a Café Racer sorozat, mely tulipánfából készült testeivel és meglepően sikeres és elegáns színeivel hódít. Ebből volt kint kb. 3 szett, egyikük egy mesés magenta sunburst, másikuk egy seafoam green. Egy új selyemfényű sunburst dió, egy impozáns két lábdobos piros akril egy fehér Arcadia, valamint egy fekete DNA szettek voltak a standon, néhány új pergődobbal és kiegészítővel. Nagy hangsúlyt kapott a megújuló állványsorozat előfutára a vadi új dobszék. A stand túloldalán egy csíkos festésű juhar szereléssel, profi fotós segítségével fényképezkedni lehetett, a képből egy újságcímlap készült.
Ami tovább emelte a hétvége értékét, az a The Who’s playing elnevezésű este volt, ahol a hétvégén játszó dobosok és néhány másik arc, mint a Stereophonics, vagy a The Buzzocks dobosa játszottak The Who dalokat egy remek alapzenekarral. A műsorvezető az átszerelések közben minden fellépőt kifaggatott Keith Moonlnal kapcsolatos élményeiről és emlékeiről. Egész más az ilyen sztorikat hallani amikor a mesélő kortársa, esetleg közös színpadon is állt a megidézett legendával. Az este teljes bevételét jótékonysági célra fordították. Érdekesség, hogy a koncertprogramot nyitó és záró dobos magyar nemzetiségű volt.
Kiváló és rendkívül szórakoztató rendezvény volt, örülök, hogy ott lehettem.
Hajdu Zoltán
